A fűtéstechnikai trend igen szorosan kapcsolódik a
környezet- és energiapolitikához. Mindenütt a legfontosabb cél a
szennyezőanyag-kibocsátás és az energiafogyasztás csökkentése.
Magyarországon a korábban élénkülő piac az utóbbi években a gazdasági
változások következtében megtorpant. A szakegyesületek adatai szerint a
háztartások kb. 50%-a van bekötve a gázhálózatba és 40%-a már gázzal is
fűt.
Az ideális fűtés ismertetőjegyei az alábbiakban vázolhatók: Olyan
fűtés, amelynél a hő sugárzással adódik át. A nagy hőtároló felületek,
mint például a falak, a padlók, a cserépkályha felszíne, stb.
felmelegedve lassan és egyenletesen adják át a hőt a helyiség
levegőjének. Ez áll legközelebb az ember természetes hőigényéhez és
kellemes közérzetéhez. Olyan fűtés, amelynél lehető legkevesebb a
konvekciós - levegőáramlással járó hatás. Az állandó hideg-meleg
levegőcirkuláció ugyanis a helyiségben sok port kever fel és azt
lebegtetve meg is tartja. A levegő túlzottan fel is melegedhet és
szárazzá válhat. A túlzott levegőáramlás elkerülésével a levegő
kellemetlen elektrosztatikus feltöltődése is alacsony szinten tartható.
Olyan fűtés, amelynél mind a helyiség levegője, mind annak határoló
falai közel azonos hőmérsékletűre melegednek fel. (A
hőmérséklet-különbség ne legyen több, mint 30 °C.) Olyan fűtés, amely -
a helyiségben - a hőt alulról fölfelé lehetőleg közel azonosan osztja
el. Olyan fűtés, amelynél a fűtőtest felületi hőmérséklete viszonylag
kicsi (fémfelületek esetében maximum 50 °C). A túl meleg fém
fűtőfelületeken vagy az elektromos fűtések izzó fűtőspirálján
megperzselődnek a levegőben lebegő porrészecskék, amelyeknek
következménye a rossz levegő és a kellemetlen szag. Olyan fűtés, amely
környezetkímélő, a korszerű technikai színvonalat képviseli és
kielégíti a vonatkozó előírásokat. Olyan fűtés, amely takarékos,
optimálisan magas hatásfokkal üzemel. A megfelelő belső
levegőhőmérséklet: 18-20 °C között van. A helyiség hőmérsékletének
1%-kal történő csökkentése 5% fűtőenergia-megtakarítást
jelenthet. 20 °C helyiség-hőmérsékletnél az energiafelhasználás egyötöd
résszel kisebb, mint 24 °C-nál. A nem megfelelően tömített nyílászáró
szerkezeteken át légáramlás indul. A falak lehűlése miatt a helyiség
hőmérsékletét meg kell emelni, amely megnöveli a fűtési
energiaszükségletet és ezzel a költségeket. A frisslevegő-szükséglet
pótlása is fontos, főleg amennyiben több ember tartózkodika
helyiségben. A száraz levegő növeli a fűtési költségeket is. Egy
vízpárologtató megtöltése és a fűtőtestre helyezése beállítja a levegő
légnedvesség-tartalmát.
Forrás: reak.hu
A falfűtés az egyik legkorszerűbb fűtési forma, lényege, hogy a szabad
falfelületre, a vakolat alá kis átmérőjű, műanyag csövet szerelnek,
majd ebben a csőben fűtésnél meleg vizet, hűtésnél hideg vizet
áramoltatnak. Ettől a meleg víztől a falfelület átmelegszik vagy lehűl,
és fűti illetve hűti a helyiséget. Elsősorban a helyiség külső falainak
belső felületét érdemes csővezetékkel ellátni, és csak másodsorban a
belső falakét, a külső tértől elhatároló felületek hideg (illetve
nyáron hő-) sugárzásának megszüntetésére. Falfűtéssel nagy felületek
kerülnek felfűtésre alacsony hőfokon, így a hatásfok és a komfortérzet
nő, illetve a fűtési költség csökken. A lakótér alacsonyabb
hőmérséklete pozitívan hat a vegetatív idegrendszerre, az ember
közérzetileg frissebbnek érzi magát és nő az agy teljesítőképessége.
Orvosi szempontból figyelemre méltó, hogy falfűtésnél a helyiségek
porterhelése jelentősen csökken a légventilláció hiánya miatt. A
falfűtés önállóan is alkalmazható, de hidegpadlós helyiségekben
rendszerint padlófűtéssel szokták kombinálni, a lakályosság
növeléséhez, ez azonban nem feltétlenül szükséges, csupán, mint
lehetőség kínálkozik. Ez esetben padlótemperálásról beszélünk, mivel a
megnövelt fűtőfelület minden esetben alacsonyabb fűtővíz illetve
padlóhőmérsékletet eredményez, kiküszöbölve az önálló padlófűtés
egészségkárosító hatásait. Ugyanez érvényes a mennyezetfűtésnél is,
mert így a fűtési rendszerek kombinált alkalmazása tovább javítja a
komfortérzetet.