A hőszivattyú a környezet energiájának hasznosítására
szolgáló berendezés, mellyel lehetséges fűteni, hűteni, meleg vizet
előállítani.
A berendezés a működtetésére felhasznált energiát nem közvetlenül hővé
alakítja, hanem a külső energia
segítségével a hőt az alacsonyabb hőfokszintről egy magasabb
hőfokszintre emeli, legtöbbször a föld, a levegő és a víz által
eltárolt napenergiát hasznosítva. A hűtőgép is hasonlóan
működik: a szekrény belsejéből szállítja el a hőt, tehát hűti, majd ezt
a hőmennyiséget a hátulján levő csőkígyón adja le.
A geotermikus hőszivattyú a föld és a ház belső terei
között szállít hőt. A talaj mélyebb rétegeinek hőmérséklete
télen-nyáron állandó (pl. 6 méter mélyen átlagosan +12 °C): télen
melegebb, nyáron hidegebb, mint a levegő hőmérséklete. A hő
szállításához folyamatosan elektromos energiát kell a rendszerbe
táplálni. Ez elsősorban attól függ, hogy mekkora
hőmérséklet-különbséget kell áthidalni (a hőforrás és a fűtési
előremenő hőmérséklet különbsége), általában három és öt közötti érték,
tehát egy egység villamos energiával három-öt egység hőenergiát
állíthatunk elő. (szemben az elektromos fűtéssel, ahol egy egység
villamos energiával egy egység hőenergiát kapunk.) A hőszivattyúk
döntő többsége kompressziós elven működik elektromos vagy gázmotor
segítségével, de létezik abszorpciós elven működő hőszivattyú, vagy a
kettőt kombináló berendezés, ezek legtöbbje még kísérleti stádiumban
van, vagy kevéssé elterjedt.
A hőforrásból elvont hőt a berendezés általában a
zárt körben keringetett víz fűtőközeg felmelegítésére használja fel.
Elsősorban az alacsony hőmérsékletű fűtési módok alkalmasak
hőszivattyúval történő felhasználásra, mert akárcsak a
napkollektoroknál, annál nagyobb a rendszer hatékonysága, minél kisebb
a fűtési előremenő hőmérséklet. Padló-, fal- és mennyezetfűtés jöhet
számításba, ahol a nagy hőleadó felület miatt már 35 °C is elegendő
(moleva rendszer).
Bivalens rendszer: a hőszivattyú mellé kiegészítő
fűtés kell, ami lehet bármilyen kazán, vagy napkollektoros rendszer is.
Hűtésnél - nem kell mást tennünk, mint, - egy viszonylag egyszerű
kiegészítő szerelvény segítségével - megfordítjuk a fenti
körfolyamatot! Az összesűrített, ezért forró gázt a természettel
lehűtettjük, és a kiterjedt ezért hideg közeget otthonunk hűtésére
használjuk - ilyen a hőszivattyú!
A kép leírása:
- A direktgázosító hőszivattyú: egy környezetbarát folyadékkal feltöltött vízszintesen elhelyezett kollektoros rendszer. Amely meghajtó energia nélkül képes a földben rejlő energiákat a hőszivattyús berendezéshez eljuttatni.
- CO2-szonda, a föld mélyébe fúrt szondák. Amelyek cseppfolyós széndioxiddal vannak feltöltve a lent rejlő hőenergia által gáznemű állapotba kerülnek, amelyek a szonda belső falán feljutva a sürítőhöz magukkal viszik a bennük tárolt hőenergiát. A hőszivattyú sűrítése után ismét cseppfolyós halmazállapotúvá válik, lecsorogva a szonda aljára a folyamat újra indul. A hőszivattyú ez által rendkívül gazdaságosan képes a föld mélyében rejlő hőenergia kinyerésére.
- Levegő-vizes hőszivattyú: a bennünket körülvevő légtér -150C fok hőmérsékletig rendelkezik annyi energiával, hogy a hőszivattyú ezt gazdaságosan képes kinyerni otthonunk fűtésére.
- Talajvizes hőszivattyú: mindenképp szükség van 2 db a talajvíz rétegeit használó kútra, amelyek kellő mennyiségű víz mellett biztosítják a hőszivattyún keresztül otthonunk melegét vagy akár a nyári időszakban az energiatakarékos hűtését.
- Mélyfúrásos hőszivattyú: a mélybe nyúló
szondákban egy fagyálló folyadék és víz keverékét keringtetjük, amely a
föld
mélyében rejlő energiát juttatja el a hőszivattyúhoz, így biztosítva kellő energiát otthonunk fűtéséhez.
VISSZA A FŐOLDALRA